2. rész

Nem kellett hozzá sok idő, hogy tudatosítsam magamban ki áll velem szemben. Arra a legkevésbé sem számítottam, hogy a kolis szobatársam egy fiú lesz, méghozzá Matthias J. Morgenstein. Azt hittem ilyen dolgok egyszerűen nem történnek a valóságban. Úgy tűnik tévedtem.

   - Aha, Holly vagyok. Holly Westcott - válaszoltam és megpróbáltam nagyon lazának tűnni, és csak reménykedhettem, hogy nem csinálok magamból teljesen bolondot. Na, és persze titkon örültem, hogy Tylertől még lent elbúcsúztam, ugyanis nem tudom mit szólt volna hozzá, hogy az általa nem szívlelt Matt J. Morgenstein a szobatársam.

Utóbbi kíváncsian bámult rám, majd mikor valószínűleg rájött, hogy egy árva szó sem fog kijönni a torkomon, megszólalt ő:

- Remélem nem zavar ez a dolog, mert ha igen, szólhatunk a portán, hogy másvalakivel szeretnél egy szobában lenni - mondta türelmesen.

- Ami azt illeti nekem mindegy.

- Akkor jó. Nem akarlak rákényszeríteni semmire - válaszolta mosolyogva. Kezdtem megérteni mi ez a mánia, ami körülveszi ezt a srácot. Azon kívül, hogy jól néz ki, olyan kisugárzása van, amit eddig még senkinél nem tapasztaltam. Semmit nem kellett csinálnia ahhoz, hogy valami embertelen energia áramoljon belőle. Ráadásul egy alapos fésülködés is ráfért volna, bár nem tudom mi megzabolázta volna meg a "most keltem ki az ágyból" hajzatot. A tűnődésem rögtön félbeszakította, amit az íróasztalon láttam: egy doboz cigi. Matt követte a pillantásom, és elvörösödött.

- Nyugi, a szobában nem cigizem. Majd kimegyek a dohányzóba vagy az udvarra... - magyarázkodott.

- Nagyon helyes, ugyanis nem tűröm a cigifüstöt - válaszoltam, és jómagam is meglepődtem ezen a határozott hangnemen. Úgy tűnik ő is, mert zavarba jött.

- Oké, főnökasszony - vigyorgott rám, mire kettőt kihagyott a szívverésem. - Ha gondolod le is cuccolhatsz.

Fogtam tehát a bőröndöm, majd megpróbáltam a legközelebbi ágy felé vonszolni, de Matt rögtön a segítségemre sietett. Úgy tűnik ebben a suliban a fiúknál ez valami bevett szokás.

   Miután túlestünk ezen a kínos első beszélgetésen, fogtam a mobilom és bementem a fürdőszobába. Pár perc múlva már Beverly zaklatott hangját hallottam a vonal túlsó végéről.

- MATT A SZOBATÁRSAD?!

- Csss... Halkabban nem tudnál beszélni? Itt van a szobában... - suttogtam neki, és óvatosan az ajtó felé pislogtam.

- Holly Westcott, gyűlöllek. Gyűlöllek, mert egy mázlista szemét vagy - Beverly tajtékzott.

- Ne csináld már. Nem olyan nagy szám...

- Mesélj el róla mindent... - morogta sötéten Beverly.

- Hát... magas, sötét hajú, kék szemű... - kezdtem, de közbevágott.

- Oké, ennyi elég is lesz. Értem én... Beleestél. Na, és mi lesz a szőkével?

- Miféle szőkével? - kérdeztem meglepetten.

- Tudod, akivel a büfében trécseltél délután - mondta Beverly cinikusan. Valóban. Tylerről el is feledkeztem.

- Ja, ő csak Tyler Norton...

- Úgy tűnik sikerült már az első napon bezsebelned az összes jó pasit. Ennyivel négy év alatt a gimiben nem beszéltél.

- Ne viccelj. Ha választani kellene inkább Tyler lenne a befutó. Ő legalább nem cigizik - mondtam.

- Cigizik? Hú, de macsó. Majd mutass be neki.

- Ugyan már, még nem is ismerem. Lehet, hogy egy személyiségzavaros, veszélyes gyilkos. Nem láttad a The Roommate-et?

- Úristen, Holly, menj aludni és pihend ki a hülyeséget. Holnap találkozunk.

- Várj, jössz holnap abba a buliba? Tyler meghívott az egyik hav... - kezdtem, de Beverly lerakta.

   Ezután gyorsan lezuhanyoztam és felvettem egy kis rövidnadrágot a tavalyi XL-es táboros pólóval. Jobb most nem akadt, és mégsem akartam égetni magam a Hello Kittys pizsamámban. Valaki kopogtatott, aztán Matt sürgető hangja hallatszott.

- Figyelj, sokáig fogsz még telefonálni a barátnőddel? WCre kell mennem, de sürgősen!

Juj, hát van ennél cikibb? Vörös fejjel jöttem ki fürdőszobából. Amíg bent volt, fogtam egy könyvet és megpróbáltam olvasást színlelni. Mire végzett ő is letelepedett az ágyára a laptopjával. Nem is hittem, hogy ez ennyire furcsa lesz. Persze, reméltem, hogy nem kezd el pornót nézni vagy valami ehhez hasonló, de láthatóan csak szörfölt a neten. Néha felnézett és édesen rám mosolygott. Úgy tűnik a pszichopata szobatárs dolgot kicsit eltúloztam. Erre akkor jöttem rá, mikor felajánlotta a pulcsiját. Először alig hittem a fülemnek.

- Csak azért kérdem, mert még nem csomagoltad ki a ruháid, szóval ha fáznál ebben a pólóban vagy valami nyugodtan vedd fel - mondta, majd átdobta az ágyamra a szürke kapucnis pulcsiját. Teljes romantikamentes dolog volt, még csak nem is terítette a vállamra gyengéden, mint a filmekben. Egyszerűen csak áthajította.

Felvettem a pulcsit, és az első gondolatom az volt, hogy milyen jó illata van. A második az, hogy azért adta oda, hogy minél kevesebbet lásson belőlem. De az utóbbit még röptében elhessegettem.

   A körülményekhez képest aznap éjjel egész jól aludtam. Hála az égnek, mire reggel felkeltem Matt már nem volt a szobában. Ennek örültem, ugyanis a reggeli kómás fejszerkezetem nem tartozik az előnyös oldalaim közé. A nap további részét Beverlynél töltöttem. A szobatársa egy alacsony, pufók és nagyon aranyos, mosolygós lány volt, Hannah. Irigyeltem őket. Ők azzal tölthetik majd a közös estéiket, hogy csajos filmeket néznek és sminkcuccokat cserélnek. Ehelyett én valószínűleg bömbölő zenét hallgathatok a szétdobált, használt alsógatyák és gyűrött férfimagazinok tömkelege között. De erre még gondolni sem mertem. Beverlyéknél azonban oldott volt a hangulat.

- Ha zaklatna, gyere át nyugodtan - biztatott Hannah.

- Jaj, hagyjátok már ezt a hülyeséget. Ha nekem egy ilyen srác lenne a szobatársam ki sem mozdulnék sehová. Valószínűleg inkább én zaklatnám őt - mondta epedezve Beverly.

- Felesleges, kora reggel ugyanis lelépett. Nyilván elég volt belőlem egy estére is - mondtam neki.

- Eric mondta, hogy egész nap próbál a banda, de este jönnek a buliba.

A buliról teljesen elfeledkeztem. Ráadásul mindkét srác ott lesz, Tyler és Matt. Na, nem mintha Matt bárminemű tetszését fejezte volna ki felém, de azért... igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból az estére. A hajamat kivasaltam, és felvettem az egyik legdögösebb magasított derekú rövid farmerem. Beverly kisminkelt, amihez ő úgyis nagyon ért, habár a mostani füstös szem, lehet, hogy egy kicsit túl sötétre sikeredett. Mindenesetre este 10-kor már mindhárman, én, Beverly és Hannah készen álltunk, hogy belevessük magunkat az éjszakába.

   A buli a suli saját klubbjában volt, és meg kell hagyni egész jó hangulat fogadott minket, mire leértünk. Először persze gyanakodva néztem körül, de Mattet sehol sem láttam. Ehelyett viszont hátulról Tyler ijesztett meg.

- Szia, szépségem! Táncolsz velem? - úgy tűnt már pár felest lehúzhatott ma este. Nem akartam ünneprontó lenni, így mentem vele. Pár perc múltán már Tyler már teljesen begőzölve táncolt. Nem sokkal ez után a tömeg közepén arra lettem figyelmes, hogy Matt figyel minket árgus szemekkel. Azonban mikor én is elkezdtem nézni, ő elfordította a fejét.

Ezután tartottunk egy kis pihenőt, amíg megkerestem Beverlyéket a bárpultnál. Eric is vele volt.

- Áh, te vagy az, Holly. Hallottam, hogy Mattel laksz együtt. Na, és szimpi a srác? - kérdezte harsányan. Nem akartam részletezni a dolgokat, mégiscsak az egyik haverja.

- Aha, elég jófej...- vetettem oda neki, majd a tömeget fürkésztem. Ekkor megláttam a szóban forgó Mattet, ahogyan egy magas, vékony, miniszoknyás akárkivel táncol. A csaj szorosan hozzádörgölőzött, és úgy tűnt Mattnek sincs ellenére. A következő pillanatban Matt fogta magát és lesmárolta a csajt.

Eric követte a pillantásom, majd vigyorogva csóválni kezdte a fejét.

- Na, igen, Matt hozza a formáját.

- Mindig ilyen?! - kérdezte Beverly tágra nyílt szemekkel. Szavak sem kellettek hozzá. Matt és a csaj úgy egymásnak estek, mintha nem lenne holnap.

- Többé-kevésbé. Komoly barátnője nem volt még Vickyn kívül - válaszolta Eric. Felidéztem Vicky szavait tegnapról: "Matt egy undorító, gerinctelen szélhámos."

Hát, ehhez kétség sem férhet, gondoltam magamban lesújtóan, majd elfordítottam a fejem, pont ahogyan Matt tette nemrég.

1. rész

Gyanútlanul léptem be a csupán pár hónapja felújított kollégiumi épületbe. Még friss festékszag terjengett a levegőben, a folyosó pedig teli volt frissen beköltöző diákokkal. Mind a bőröndjüket cipelték és vidáman cseverészve keresték egymást és a szobájukat.

   Elsős voltam a floridai spring hill-i Wyeth Művészeti Egyetem divattervezés szakán. Az iskola pár éve nyitotta meg kapuit, így csupán egy kis kollégium tartozott hozzá, az is koedukált volt. Mivel jómagam nagyon messziről jöttem, szerencsére kaptam szobát, és reméltem, hogy a legjobb barátnőmmel, Beverlyvel lakhatok.

Ő már messziről integetett nekem, hogy menjek oda hozzá. Volt vele még pár lány, illetve egy srác is, akit alapjáratban az utcán vagy akárhol máshol messziről elkerülnék. Körülbelül velem egy magas volt, a haja szőkére és feketére egyaránt festve volt, a szakadt farmerjából pedig az egyik térde teljesen kilógott.

- Na, végre itt vagy, Holly! Ő itt Eric Dubovszky - Beverly a srácra mutatott akinek láthatóan nagyon jó kedve volt, mert rögtön rám vigyorgott és megjegyezte:

- Hú, micsoda csuda nők vannak itt. Nem fogunk unatkozni Matt-el.

- Jaaa, igen Matt a Several Senses gitárosa, Eric pedig az énekes! Hát, nem izgalmas, Holly? - ujjongott Beverly, majd mellette az egyik hosszú szőke hajú lány gúnyosan közbeszólt:

- Nem csak gitárosa, hanem a suli legnagyobb nőfalója, az is biztos. 
- Matt? Miről beszélsz? Nem csak egy elvetemült nőfaló! Matt egy külön fogalom. Matt egy jelenség - oktatta ki határozottan Eric, majd körülöttünk a lányok rögtön duruzsolni kezdtek. 

- Matthias J. Morgenstein... - kezdte az egyik, majd ábrándosan a plafonra szegezte a tekintetét.

- Harmadikban hozzáért egyszer a kezemhez - felelte egy szeplős, vörös hajú, alacsony lányka büszkén. 

- Matt egy undorító, gerinctelen szélhámos - vágott közbe a hosszú szőke csaj.

- Neked csak szerelmi bánatod van, Vicky, mert Matt kidobott téged tavaly - jegyezte meg flegmán Eric.

- Én dobtam ki őt, világos? Ilyen senkiházik jobb ha messziről elkerülnek.

- Matt akkor is egy igazi bálvány. Több csajt húzott meg, mint amennyit te fel tudnál fogni.

   Jómagam már kezdtem unni a beszélgetést, és közbevágtam.

- Beverly, te melyik szobában vagy?

Beverly türelmetlenül kezdett kotorászni az aprócska virágmintás táskájában, mire meglelte amit keresett.

- 110-es. Az első emeleten.

- Jaj, ne. Én a 206-osban vagyok - mondtam szomorúan. - Remélem valami normális csajszit raknak be mellém.

- Vagy srácot! A mázlista… - vágta rá Eric.

- Nem baj Holly, az óráink úgyis közösek lesznek - vigasztalt Beverly. Abban a pillanatban megcsörrent Eric mobilja.

- Várjatok, Matt az...

A csajok rögtön felszusszantak és sugdolózni kezdtek, mintha maga Jake Gyllenhaal telefonált volna.

- Igen... Oké... Tudom, hogy az utolsó pillanatban adtad be a jelentkezést... Oké, akkor találkozunk... Csá.

- Azt hiszem, felmegyek, lecuccolok a szobámba - mondtam beletörődve. Fogtam a hatalmas gurulós bőröndömet, és átvágva az előcsarnokon elindultam felfelé a lépcsőn. Alig bírtam feltaszigálni pár lépcsőfokig, feladtam. Tanácstalanul néztem körbe, és pár másodperc múlva egy magas, nyúlánk, gondosan fodrászolt szőke fiú sietett a segítségemre.

- Szia, Tyler vagyok. Ugye, nem gondoltad komolyan, hogy egyedül cipeled fel az emeletre? - nézett rám mosolyogva.

- Öhm... Ami azt illeti a másodikra - válaszoltam neki vigyorogva.

- Jó ég! Akkor segítek - mondta, majd könnyűszerrel felemelte a bőröndömet. Ahhoz képest, hogy milyen vékonynak látszott, minden erőlködés nélkül elindult vele felfelé.

- Köszi, nagyon rendes vagy - mondtam hálásan. Ahogy elértük az első lépcsőfordulót az előcsarnokban egy éljenzésre, majd pár izgatott sikolyra lettem figyelmes. Azt hiszem, mintha tapsot is hallottam volna...

   Tylerrel nem fordultunk vissza, hanem egyenesen megkerestük a 206-os szobát. Kopogtam, de senki sem nyitott ajtót. Nyilván a szobatársam még nem érkezett meg. Tyler segítségével nagy nehezen megkerestem a kulcsom, majd benyitottam a szobába. 

Az valóban üresen várta a lakóit. Egy kollégiumi szobához képest meglehetősen nagy volt. Kétoldalt 1-1 ágy, középen pedig egy két oldalra nyíló íróasztal. Jobboldalt volt a fürdőszobába nyíló ajtó, baloldalt pedig egy tükrös gardróbszekrény, ami nem volt túl nagy, így nem is tudtam, hogy fognak benne elférni a ruháim, főleg ha a lakótársam is olyan nagyra értékeli a divatot, mint én.

- Helyes szoba - jegyezte meg Tyler - Na, nincs kedved meginni velem egy kávét ennek örömére?

Így mindketten ismét lesétáltunk az előcsarnokban lévő büféhez. Körülnéztem, hátha megtalálom az előbbi sikítás és taps forrását. Az előcsarnok másik végében, a bejáratnál egy kis kupacban embereket láttam sűrűn összeverődve, a szélén pedig egy gitártokot. Valahogy sejtettem kié, és ki miatt csődült össze egy kisebb tömeg.

- Szánalmas... - hallottam mellettem Tyler hangját.

- Hogy mondod? - kérdeztem vissza.

- Hát, ez a cirkusz amiatt a seggfej miatt - válaszolt ingerülten.

- Fogadjunk Matthias J. Morgensteinre gondolsz - mondtam gépiesen. - Nem bírod?

- Rá... - válaszolta sötéten Tyler. - Az nem kifejezés, hogy nem bírom. Undorító, amit ez a srác művel. Csak kihasználja a nőket... Na, és kit érdekel, hogy gitározik? Nagy ügy...

Ezután megpróbáltam elterelni a szót másra. Tyler elmesélte, hogy grafikusnak tanul itt, most másodéves. Elmesélt mindent az órákról, a tanárokról, nagyon aranyos volt. Borzasztó gyorsan elment az idő, észre sem vettem, hogy órákat beszélgettünk.

- Szombaton az egyik haverom rendez egy bulit, tudod hétfőn tanítás meg minden, előtte jó lenne kiereszteni a gőzt. El tudsz jönni? - mondta mosolyogva Tyler.

Igent mondtam, majd elindultam felfelé a szobámba. Örültem, hogy végre van itt egy jófej fiú barátom is. Éppen dugtam volna a kulcslyukba a kulcsot, amikor észrevettem, hogy az nyitva van. Tehát a szobatársam is beköltözött. Benyitottam, és a szobában egy magas srác állt fekete farmerben és sötétkék pólóban. Csupán hátulról láttam, mert épp azzal foglalatoskodott, hogy kinyissa az ablakot. Innen jól szemügyre vettem. Sötétbarna haja kuszán és kócosan állt. A testalkata rémisztően arányos volt, nem túl kigyúrt, de nem is csenevész. Ahogy megfordult rögtön láttam, hogy vakítóan kék a szeme.

- Szia! te vagy Holly Westcott? Én Matt vagyok.